A Jövő Iskolája
Tanulás határok nélkül
Mi történik akkor, amikor egy brazil, egy görög, egy angol vagy éppen egy német fiatal megérkezik az iskolánkba, és néhány hétre a közösségünk részévé válik?
Egyszer csak egy kicsit minden más lesz.
Angolul focizunk, angolul rajzolunk vagy csak pacsizunk a folyosón, de azt is muszáj angolul, mert ez a közös nyelv, amit használunk.
Az önkénteseinkkel együtt egy kicsit a világ is beköltözik hozzánk.
Évente több alkalommal különböző országokból érkeznek hozzánk fiatalok, akik néhány hétig velünk tanulnak, tanítanak, játszanak, beszélgetnek és egyszerűen csak jelen vannak az iskolai életben. Nem vendégként tekintünk rájuk: bevonjuk őket a mindennapjainkba, és ők is hozzáteszik a saját személyiségüket, kultúrájukat, tudásukat és történeteiket a közösségünkhöz.
A legfontosabb pedig az, hogy a gyerekeknek valódi okuk lesz angolul megszólalni. Nem egy tankönyvi feladat kedvéért, hanem azért, mert meg akarják érteni a másikat. Mert kíváncsiak rá. Mert szeretnének mesélni magukról. Mert játszani, beszélgetni, együtt szeretnének alkotni.
A kicsik és a nagyok is megtalálják velük a kapcsolódás lehetőségét: tanórán, szakkörön, közös játékban, zenében, drámában, sportban vagy éppen egy hosszú beszélgetésben az ebédlőben. Az önkéntesek sokszor olyan természetesen válnak a gyerekek mindennapjainak részévé, hogy amikor eljön a búcsú, már nem egy „külföldi önkéntestől” köszönünk el, hanem egy ismerőstől, egy baráttól, a közösségünk egyik tagjától.
És közben mi is tanulunk.
Nyelvet. Nyitottságot. Kíváncsiságot. Egymás kultúrájának tiszteletét, azt, hogy mennyiféleképpen lehet ugyanazt a világot látni. És ettől lesz az iskola egy kicsit nagyobb, mint a saját falai.