Pedagógusaink és munkatársaink

„A játék, az gyönyörű…” 

Közel huszonöt éve tanítok és nevelek alsós, felsős gyerekeket, pedagógus hallgatókat, fiatal és fiatalabb kollégákat. Valójában játszom velük; feltölt a közös játék, és tanulok újra és újra, hiszen a játék a tanulás maga. Intézményvezetőként sem hiszek a hierarchiában, de rendíthetetlenül hiszek az emberi kapcsolatokban, a közös munkában, a folyamatos kíváncsiságban és jobbításban, fejlődésben. Szeretem a munkám, akár gyerekek között kell közösséget építenem, akár felnőttek között. Meggyőződésem, hogy mind az, amiben különbözünk, nem más, mint a különlegességünk, és a színes különleges, egymást szeretettel elfogadó egyéniségek teszik nagyszerűvé, harmonikussá és hatékonnyá a közösségeket.  

Nagy megtiszteltetés számomra, hogy tagja lehetek ennek a kis közösségnek. Nap mint nap várom a reggeleket, örömmel nyitom ki az ajtót és lépek be az iskolába. Az életet nem mi irányítjuk, sodródunk. Nem tudjuk mit hoz a holnap, hova vezet az utunk. Engem felnőttként visszahozott az iskolába, és ismét egy kicsit gyermeknek érezhetem magam. Hálás vagyok, hogy ebben a csodás világban tölthetem el a mindennapjaim egy részét. Örömmel tölt el, hogy munkámmal segíthetem az iskola zökkenőmentes működését. Köszönöm, hogy ennek a csodának én is részese lehetek.

 Réti tündérmese/részlet "Csak nézz és láss, hallgass és vedd észre, a csoda körülöttünk folyamatosan jön lérte, én sem láttam mindig, de kinyitottam a szemem, azóta csodák között élek, csodát látok szüntelen. 

 "Mikor azt hiszed csend van, de meghallod az igazi hangokat, mikor megéled, átéled és nem csak számolod a napokat, mikor látod, hogy az emberek igazán szeretnek, és amikor rájössz, hogy téged a csodák tényleg mindig körülveszenk." (Sugárné - H.Linda)  

 Számomra nagyon fontos a közösség, aminek a szülők is, a gyerekek is és én is a szerves részeit képezzük. Éppen ezért inkább mentorként gondolok magamra, mintsem tanítóként.

 Számomra minden gyermek egy kincs. A szülőkkel és a gyermekekkel együttesen igyekszek felfedezni a gyermekekben rejtőző értékeket, lehetőségeket. 

Küldetésemnek tekintem a gyermekekkel megszerettetni az olvasás élményét, hogy úgy szeressenek olvasni, ahogyan én, vagy még jobban.  

Vámos Robi könyvében olvastam az alábbi sorokat: 

„A szenvedély az, amit nem bírsz nem csinálni.” 

Szenvedélyem a tanítás, amit nem tudok nem csinálni, szükségem van a tiszta, őszinte gyermek gondolatokra és azt hiszem, jó csapatot tudok Velük együtt építeni. Nagyon fontosnak tartom a mai napig is a szülő- gyerek- tanító „párbeszédet”. Sokszor ülünk le így hármasban is akár személyes beszélgetésekre a kötelező szülői értekezleteken túl, ahol sokkal személyesebb kapcsolat, szövetség alakul ki köztünk.

A gyerekek szabadidejének szervezésében is szívesen veszek részt. Ezért végeztem el a Gyalogos vándortábor-vezetői tanfolyamot, illetve a Polgár Judit által alapított Sakkpalota programot.

 (Szent-Györgyi Albert) 

Munkám során igyekszem a tanítványaimat életre szóló élményekkel gazdagítani. Nyitott vagyok az újdonságokra, új módszerek tanulására, hogy minél eredményesebbé és élvezetesebbé tegyem tanítványaimnak a tanulást. Részt vettem az Erasmus+ programban is, ahol külföldi továbbképzéseken vehettem részt.

Úgy gondolom, hogy az első négy év az iskolában meghatározó a gyermekek életében, ezért igyekszem olyan közösséget és légkört teremteni, ahová szívesen járnak be. Fő célom első osztálytól, hogy a tanítványaim megszeressék a tanulást, az iskolát, hiszen ha ez sikerül, akkor nagyobb eséllyel fogják tanulmányaikat folytatni és ők is nyitottá válnak az élethosszig tartó tanulásra, fejlődésre. 

 Közel 30 éve kaptam meg a tanítói diplomámat, de még egy napot sem dolgoztam! 

Nekem a tanítás olyan, mint a levegő, egyszerűen az életem része. Sokáig 800 fős állami iskolában volt a munkahelyem, utána egyházi fenntartásúban, ahová óvodától érettségiig jártak a gyerekek. 

A Jövő Iskolájába az a szeretetteljes hozzáállás vezetett, amit az alapítók és a kollégák hoztak létre.

Pedagógusként a gyermekek személyiségfejlődésének szempontjából rendkívül fontosnak tartom a szeretetteljes, nyugodt, biztonságot adó, elfogadó légkört, az esztétikus, inspiráló környezetet, az érzelmi biztonságot. Ezek adnak alapot ahhoz, hogy saját fejlődési ütemükben, érdeklődésüknek megfelelően szerezzék meg azt a tudást, amire leginkább szükségük van az életben való boldoguláshoz. Célom a gyermeki kíváncsiság megőrzése, fenntartása változatos tevékenységformák alkalmazásával, az egyéni és életkori sajátosságok figyelembevételével. Hiszem, hogy mindenki jó valamilyen területen, fontosnak tartom, hogy a gyerekek sikerélményhez jussanak, mely erősíti önbizalmukat és önbecsülésüket. Munkám során szívesen alkalmazoma tevékenységközpontú, kooperatív pedagógia eszköztárát, valamint a csoportmunkát. A gyermekek ösztönösen kreatívak, melyet minden lehetséges módon támogatni kell, ez alapja az egészséges fejlődésnek. A környezet megismerése, felfedezése közben tapasztalás útján tanulnak. A művészetek, zene, mozgás, a természet és az állatok szeretete kiemelten fontos számomra.

„... az élet egyszerű, de gyönyörű paradoxonja, ha úgy érezzük, hogy valaki őszintén elfogad olyannak, amilyen vagyok. Akkor máris hajlandó vagyok elmozdulni e pontról: elgondolkodni, hogyan szeretnék megváltozni, fejlődni, mássá válni, még inkább azzá, amivé válni csak lehetséges” (Thomas Gordon)

„Mondd el és én meghallom, mutasd meg és én meglátom. Hagyd, hogy csináljam és én megtanulom.” (Hindu közmondás)

Olyan iskolában szeretnék tanítani, amelynek padjaiba én magam is szívesen beülnék.Ezért is választottam munkahelyül A Jövő iskoláját, mert már az első pillanatban látszott, hogy itt a versengés helyett az együttműködésen alapszik a rendszer. 

Úgy gondolom, hogy a gyerekek tanításával-nevelésével, nemcsak az ő, de a saját jövőnket is építjük, ezért is tartom elengedhetetlennek, hogy ne csak a szigorúan vett tananyaggal foglalkozzunk, hanem a természeti, épített és kulturális környezet védelmével. Ezt kizárólag csapatmunkaként képzelem el, hiszen hárman vagyunk ebben a körben: gyerek, tanító, szülő. 

 Hiszek abban, hogy ha mindannyian megtaláljuk a saját szerepünket ebben a rendszerben, akkor harmónikus hétköznapokként telnek majd az együtt töltött évek. 

A legörömtelibb pillanat pedagógusként pedig, amikor elsős kisdiákok, felcseperedve küldik üdvözletüket és büszkén mesélik merre léptek tovább! 

Kétgyermekes édesanyaként naponta érzékelem  a gyermekeket foglalkoztató kérdéseket, életkori problémákat. Mindennapi munkámban így nagy szerepet kap a szülői szemlélet.

Fő feladatomnak tartom megszerettetni a gyerekekkel  a tanulást, felfedeztetni a körülöttünk lévő világot, és megtalálni a bennük rejlő tehetséget. 

Mindezt sok játékkal, mozgással, mesével, zenével és szeretettel. Tudásomat szakmai továbbképzéseken bővítem és tartom színten (pl. Tehetségazonosítás, Népi gyermekjátékok, Drámapedagógia).

Dr. Czeizel Endre szavaival élve: " Nincs szebb dolog, mint megtalálmi és kibontani a gyerkekben rejlő értéket."

Alapelvem tehát, hogy ha a gyermek tehetséges valamiben, a mi dolgunk az, hogy megtaláljuk, miben.