December a Jövő Iskolájában – szülői szemmel

Az év utolsó hónapjában egymást követték a jobbnál jobb, élményekben és érzelmekben gazdag programok az iskolában.

Szülőként legnagyobb izgalommal a negyedévet záró projekt-kiállítást vártuk. Több kisgyerek már otthon lelkesen mesélt arról, hogy hogyan, mivel készülnek erre az eseményre. Érezhetően nagyon fontos volt számukra, hogy megmutathassák: miket alkottak, miket tanultak az őszi hónapok során. Délután az iskolába érkezve az izgalom szinte kézzel tapinthatóvá vált: a gyerekek többsége sürgött-forgott, szülőket, nagyszülőket fogadtak és kalauzoltak végig a látnivalókon, saját készítésű finomságokkal kínálgatták a „látogatókat”. A lelkes tárlatvezetők segítségével végigcsodálhattunk gyönyörűen kiszínezett őszi faleveleket, Rumini szigetes kalandjának és a Cinege cipőjének aranyos illusztrációit, vicces, pontosabban rémisztő Halloween témájú rajzokat. Láthattunk őszi termésekből egyéni, kreatív alkotásokat, virágfestékből készült hangulatképeket, gyurmafigurás jeleneteket. Az őszi természetet, zöldségeket-gyümölcsöket, ünnepeket felsorakoztató tablók közös projektmunka eredményét tükrözték.
A gyerekekkel végigböngészni a kiállítást természetesen önmagában nagy élmény volt. Emellett pedig igazán jó és megnyugtató érzés volt látni, hogy ebben az iskolában tényleg teret adnak a gyerekek és a tanítók kreativitásának. A „játszva tanulnak és tanulva játszanak” nem csupán egy jól hangzó szlogen, hiszen az alkotások és a gyerekek hozzájuk fűzött kommentárjai önfeledt, ugyanakkor elmélyült tanulási folyamatról tanúskodnak. Az elsősök betűtanulási tablói és a másodikosok őszi témájú gyűjtései is azt mutatják, hogy a pedagógusok a közös munkát ugyanolyan fontosnak tartják, mint az egyéni alkotást és gyakorlást. Ilyen közegből és hangulatból pedig, ahol a gyerekek természetes kíváncsiságát támogatják, ösztönzik az önkifejezést és a csapatmunkát is, nem csoda, hogy délutánonként nem is mindig olyan könnyű hazavinni a gyerekeket… J
A decemberi „ledolgozós” szombatok lehetőséget teremtettek arra, hogy az iskolai hangulatból szülőként ne csak a kiállított munkákon keresztül kapjunk ízelítőt. A két, egymást követő hétvégén két, teljesen eltérő témájú és hangulatú családi programon vehettünk részt. Az első szombat egy vidám, aktív, sok mozgással és nevetéssel teli sportnap keretében telt Veresegyház új kosárlabda-csarnokában. A délelőtt első részében a gyerekek kötetlenül és felszabadultan fedezhették fel a csarnokban található sporteszközöket. A legnagyobb sikert a kötélmászáshoz használt kötelek aratták: szinte minden fiú és lány kipróbálta, milyen lehet Tarzanként csimpaszkodni, hintázni, lógni az indákon. Persze birtokba vették a bordásfalat, a kosárpalánkot, a mászórudakat. A hatalmas tér sokakat csábított egy jó kis futkosásra is. Rögtönzött focicsapat is alakult, és a kötélhúzás sem maradhatott ki a programból. Voltak olyanok is, akik a nyugodtabb sarkot, a társasozást vagy a sakkozást választották. A kötetlen, felfedezős kezdés után egy olyan ritkán hallható, de igazán felemelő adventi dal eléneklésével leptek meg bennünket a gyerekek, amit egyik társuktól tanultak. A pár percig tartó lecsendesülést ismét a nevetés, vidámság váltotta fel, ugyanis sorverseny következett, ahol a szülők is megmutathatták, ki tud a legügyesebben pókjárásban szlalomozni hasán egy labdával, illetve a haladóbbak egy gyerekkel. Végül egy kisebb, Mikulásnak és rénszarvasnak öltözött csapat a havas utcákra is kimerészkedett: közel két kilométert teljesítettünk közösen futva.
Az együtt töltött délelőtt nem csak azért volt hasznos program, mert közösen mozoghattunk és bohóckodhattunk gyerekeinkkel, kicsit félretéve a hétköznapok rutinját, hanem azért is, mert arra is jó lehetőséget nyújtott, hogy mi, elsős gyerekek szülei is jobban megismerhessük egymást. A másodikosok szülei már – jó látni – egy összeszokott csapatot alkotnak. Megélni a közösség és összetartozás erejét, a személyességet, közvetlenséget, az egymásra figyelést mai rohanó világunkban inkább kivételes élménynek számít. Ezért szerencsésnek érzem magunkat, hogy ezeknek a fontos értékeknek a megteremtését és erősítését ez az iskola kiemelten támogatja.
A második, közösen töltött szombat délelőttre advent harmadik hétvégéjén került sor. A karácsonyi készülődés jegyében telt program igazán különleges hangulatban telt. Már az előkészületekben is sokan részt vettünk: osztályonként négy-öt család készült mézeskalács-sütéssel, többen hoztak díszítésre alkalmas fenyőtobozokat, páran karácsonyi képeslapok és mécsestartók készítéséhez szereztek be szemet gyönyörködtető alapanyagokat, kellékeket. A csapat egyik fele finomabbnál-finomabb süteményekkel, a másik fele gyümölcslevekkel készült. Mire mindenki megérkezett és minden a helyére került, karácsonyi zene szólt a termekben és úgy tűnt, mindenki mosolygósabb a megszokottnál. A gyerekek azonnal birtokba vették az alkotásra, díszítésre, ragasztásra, rajzolásra csábító kézműves asztalokat és mi, szülők sem bírtunk sokáig ellenállni… Tanítók, szülők, nagyszülők, gyerekek és testvérek közösen alkottak. Különösen szívmelengető volt látni a kézműveskedő édesapákat, a segítő kezet nyújtó nagymamákat és a néhány percre, órára ismét édesanyjuk ölébe kéredzkedő iskolás, „nagy” gyerekeket. Igazi, békés és meghitt, az ünnepre készülődő hangulat alakult ki, melyből nem csak a gyerekeink, de mi magunk is sokat merítettünk, töltekeztünk. Magunkkal vittük a közös alkotás, az egymásra figyelés és a nyugodt, szeretetteli légkör pótolhatatlan élményét. Gyönyörű képeslapok, mézeskalácsok, toboz-díszek, karácsonyfák és képeslapok születtek, legértékesebb ajándékba mégis az egymásra hangolódva, ünnepi hangulatban töltött közös időt kaptuk egymástól.
A fentiekhez hasonló sok izgalmas, vidám és önfeledt, békés és nyugodt, közös élményt kívánok magunknak az előttünk álló évekre!
2019. december
N. Vera, szülő

Robotok az oktatásban

Magyarország a nemzetközi vérkeringésben
Idén novemberben Győrben rendezik a XVI. World Robot Olympiad (WRO) robotépítési- és programozási verseny világdöntőjét. A szervezők 65 országból közel 3500 résztvevőre számítanak. A verseny lényege, hogy a csapatok a robotokat Lego vagy fém elemekből építik meg, majd programozzák fel. A versenyen 4 kategória van:
  • Regular: előre megadott versenypályán kell végigmenniük a meghatározott feladatot teljesítve a robotoknak;
  • Open: valamilyen társadalmi problémára kell felhívniuk a figyelmet, vagy megoldást találni rá a robottal;
  • Football: a robotok egymás ellen mérkőznek, aki több gólt lő az infra labdával, az nyer;
  • ARC (Advanced Robotics Challenge): nem Lego, hanem fém elemekből kell összeállítani a robotot, ami a hozzá írt program segítségével egymásba illesztve rakja ki egy keretben a Tetris-elemeket;
Hazánkban 2014 óta rendezik meg a verseny nemzeti döntőjét. Az akkor 11 csapattal elindított versenyen 2018-ban már 135 csapat nevezett, akik közül 8-an kvalifikálták magukat a 2018-as thaiföldi világdöntőre.
Hogyan segít a robotika az oktatásban?
A robotok építése és programozása rendkívül összetett feladat, aminek az elsajátítását azonban, a ma már, kifejezetten gyermekek számára fejlesztett robotok segítségével könnyen el lehet kezdeni az alapoktól. A robotok programozása fejleszti a matematikai, logikai, műszaki, problémamegoldó gondolkodást. Egy megfelelő robot számtalan feladat megoldására alkalmas lehet, így nemtől, kortól, érdeklődési körtől függetlenül izgalmas és motiváló eszköz lehet a gyermekek számára. Rendkívüli mértékben motiválja a gyerekeket, hogy a munkájuk eredményét azonnal láthatják, kipróbálhatják, könnyen jön a sikerélmény, de ha valami mégsem sikerült, akkor is azonnal korrigálhatják a hibát.
Ahogy érdekes, eleinte egészen egyszerű, de idővel egyre komplexebb - akár saját maguk által kitalált - feladatokat, problémákat oldanak meg robotokkal, azt is megtapasztalhatják, hogy a robotok és a programozás sem - sok más alaptárgyhoz hasonlóan - elsősorban önmagukban fontosak, hanem eszközök egy nagyobb, fontosabb cél elérése érdekében. A programozás olyan, általános érvényű, a legtöbb szakmában hasznos készségek fejlesztésében is segít, mint például logikus gondolkodás, komplex feladatok részekre bontásának képessége, minták felismerése összetett helyzetekben, algoritmikus gondolkodás, absztrakciók megértése és használata.
Robotoktatás a Jövő Iskolájában
Iskolánkban elérhető a Blue-Bot nevű programozható játék robot méhecske, ami könnyedén segít elsajátítani a programozás első izgalmas lépéseit a gyermekeknek. A Blue-Bot számára a hátán található néhány gomb segítségével, vagy bluetooth kapcsolaton keresztül mobil eszközről lehet nagyon egyszerűen utasításokat adni, pl.: menj előre 2x aztán fordulj balra, majd menj előre 3x. A robot egységes 15 cm-es lépéseket tud tenni előre vagy hátra, illetve 90°-ban képes elfordulni bármely irányba. A robot akár 40 lépés tárolására is alkalmas, így egy nagy, négyzetrácsos pályán egészen összetett (pl.: mozgásos, számolós, labirintusos) feladatok elvégzésére beprogramozható. Ötletes működésének köszönhetően szinte minden tanórán használható kombinálva a tárgyi tudás és az algoritmikus gondolkodás elsajátítását. Emellett, a gyerekek motivációját is jelentősen növeli. Színes, kedves kinézetének köszönhetően hamar a gyerekek kedvence lehet a kis méhecske :)
Egy Jövő Iskolája szülő

Miért és hogyan választottuk a Jövő Iskoláját?

Elsőszülött kisfiúnk tavaly szeptemberben kezdte el az iskolát. Emlékszem, nagycsoportos korában, az iskolaválasztás időszakában férjemmel másról sem tudtunk beszélni, mint arról, hogy milyen szempontok mentén, mi alapján hozzuk meg eddigi életünk legfontosabbnak tűnő döntését: vagyis hogy hová is írassuk a gyereket iskolába?!? Hosszú hónapokon keresztül jártunk nyílt napokra, tájékoztatókra, bemutató órákra, előadásokra. Óvodás és iskolás korú gyerekek szüleitől próbáltunk minél több információt beszerezni iskolákról, tanító nénikről, tantervekről. Lassan úgy tűnt, kezdjük elveszteni a fonalat az iskolaválasztás útvesztőjében.
Ezért úgy döntöttük, elsőként azokat a szempontokat vesszük sorra, amik kizáró tényezőkként lépnek fel egy-egy intézménnyel kapcsolatban. Számomra anyaként az állandó szellemi, érzelmi, fizikai túlterhelésnek kitett, elcsigázott kisdiákok képe tűnt a legrémisztőbbnek. Én annak idején imádtam iskolába járni, és legfontosabbnak azt tartottam, hogy az iskola fenntartsa és folyamatosan táplálja a gyerekek természetes kíváncsiságát, tanulási kedvét. A médiából, illetve a rokonoktól, barátoktól, ismerősöktől származó információk alapján úgy tűnt nekünk, hogy egy hagyományos általános iskola napjainkban erre sajnos nem képes.
Az alternatív iskolák táborából szemléletében a Waldorf állt hozzám a legközelebb, éppen gyermekközpontúsága, rendszerszemléletű tananyag-átadása miatt. Mégis kiejtettük őket, mert megijedtünk az esetleges menet közben történő átjelentkezés nehézségeitől, illetve nem tartottuk előremutatónak a számítástechnikával, informatikával kapcsolatos elzárkózásukat. Férjem az idegennyelvű iskolák alternatívájában gondolkozott leginkább, mert egy erős nyelvtudást szintén elengedhetetlennek tartunk a mai világban. Annyira azonban mégsem szerettünk volna elköteleződni egyik idegen nyelv irányában sem, hogy amiatt lemondjunk a magyar helyesírás, irodalom és kultúra megfelelő szintű elsajátításának lehetőségéről. Arról nem is beszélve, hogy a távolság miatt képtelenek lettünk volna költözés nélkül megoldani az iskolába való bejárást.
Mire sikeresen kizártunk minden elérhető és elérhetetlen iskolatípust és kezdtük feladni a reményt, hogy találunk egy számunkra igazán megfelelőt, eljutott hozzánk is a hír: új iskola szerveződik Veresegyházon. Kissé reményvesztetten, de az utolsó esélyt megragadva elmentünk egy bemutatkozó találkozóra. Majd elmentünk az összes többire is, és végigdrukkoltuk a tanévet: csak sikerüljön nekik mindent megszervezni, megvalósítani, elintézni! Szinte azonnal letettük a voksunkat a Future School mellett, hiszen azt ígérték, hogy a tananyag a NAT szerint, de a gyerekek igényeihez igazodva, projektmódszert is alkalmazva kerül átadásra; hogy nem lesz házi feladat, viszont az iskolaotthonos rendszer keretein belül lesz sok angol nyelvű délutáni foglalkozás; hogy fontos cél a gyerekek tudatos számítógép-felhasználóvá nevelése. Ezek után csak egy nagy kérdés maradt 2018. szeptember 1-jére: Vajon a kisfiúnk szeretni fogja-e az iskolát, amit választottunk neki? 2019. január 23-án a válaszunk: Határozott és csupa nagybetűs IGEN!!!
N. Vera, szülő