Digitális tanulás a Jövő Iskolájában

A márciusi 13-ai kormányrendelet bejelentését követően gyorsan összeült a csapat, persze csak virtuálisan, hogy erre a merőben új oktatási formára kidolgozzuk az útmutatót. Fontosnak tartottuk, hogy ne kapkodásból szülessen meg az a digitális oktatás, ami a jelen körülmények ellenére nagy lehetőséget is jelenthet. A tavaszi szünetet előre hozva nyertünk egy hetet annak érdekében, hogy mind az infrastruktúrát, mind a koncepciót és tartalmakat átgondoltan kidolgozhassuk. Úgy gondoltuk, hogy egy platformot fogunk használni főként az áttekinthetőség érdekében. A Microsoft Teams lett a kiválasztott digitális tér, amit egyre otthonosabb laknak be kicsik és nagyok egyaránt.
Az indulás 0. pontjaként azt is fontosnak gondoltuk, hogy az intenzívebb digitális jelenléttel párhuzamosan a szülők figyelmét is felhívjuk néhány olyan dologra, amit érdemes körültekintéssel kezelniük, illetve érdemes közös szabályokat megfogalmaznunk. Ennek érdekében Fülöp Hajnalka, internetbiztonsági szakembert kértük fel, hogy egy online előadás keretén belül beszéljen a szülőknek a távoktatás kihívásairól.
A koncepció kidolgozásakor többféle órarend ötlete is felmerült. Végül a tematikus beosztás mellett döntöttek a pedagógusok. Első és második osztály lévén a magyar és a matematika órák adják a heti órarend vázát, ezek váltakoznak a hét folyamán, illetve egészülnek ki egyéb tárgyakkal, tevékenységekkel. Minden nap a „normál” iskolai élethez hasonlóan egy beszélgetéssel indul. Ez a ráhangolódás most talán még nagyobb hangsúlyt kap azáltal, hogy ezek az online bejelentkezések jelentik a „személyes” kapcsolattartást mind a tanítókkal, mind a társakkal. Persze nem ment első perctől fogva céges megbeszélésekhez hasonló csendben ez a kapcsolódási forma, tanulniuk kell a gyerekeknek a türelmet, hogy megvárják egymást a mondanivalójukkal. Nem könnyű, de szerencsére már rutinosan kezelik a némítást és annak feloldását.
A beszélgetést követően a pedagógusok megosztják a délelőtti feladatok listáját, amit sok esetben olyan hanganyag és videofelvétel kísér, ami a tanító hangján motiválóbb, befogadhatóbb, és a gyerekek a saját tempójukban sajátíthatják el az abban elhangzottakat. Ahogy a tanító velük párhuzamosan kerekíti a d betűt, számolja az összeadni való számokat, vagy olvassa a felvételen ugyanazt az olvasókönyvet, ami előttük is nyitva van, már nem is tűnik olyan nehéznek a feladat, pláne ha bármikor meg lehet állítani a pontosabb megértés érdekében.
Alapvetésnek gondoltuk, hogy a könnyen elérhető digitális alkalmazások mellett a tankönyvek, a papírforma is megmaradjon, ezért a délelőtti gyakorlás az iskolai feladatmegoldáshoz hasonlóan füzetekben, tankönyvekben történik elsősorban, az előbb említett segítő hang és video anyagokkal kiegészítve. Természetesen élünk a digitális alkalmazások, játékos példák felhasználásával is, hiszen ezek sokszor motiválóak tudnak lenni, ezek maradnak inkább a délutáni időszakra. Az egyedi projektmunkáknak pedig csak a képzelet szab határt, hogy az milyen formában történjen.
A feladatok kiosztásánál kezdettől fogva arra törekedtek a pedagógusok, hogy befogadható, feldolgozható mennyiséggel lássák el a gyerekeket. A közösségi fórumokon felbukkanó kétségbeesett szülői visszajelzések pedig még inkább megerősítettek bennünket ennek fontosságában. A gyorsabb tempóval dolgozó kisdiákok persze mindig számíthatnak szorgalmi feladatokra, de azt is lényegesnek gondoljuk, hogy a délelőtti egy-kétórás gyakorlást követően hosszabb szünetet tartsanak, mozogjanak, levegőzzenek. Ezt az időszakot a szülőkkel is egyeztetve „média-csendnek” neveztük el, hangsúlyozva annak fontosságát, hogy a gyerekek mindenképpen szakadjanak el a képernyőtől. A délutáni gyakorlást követően egy rövidebb, kiscsoportos bejelentkezéssel zárjuk le a napot. A reggeli teljes közösséget megmozgató beszélgetést jól kiegészíti ez a forma, mikor csak 4-5 kisdiák kapcsolódik be a tanítóhoz és így több figyelem jut rájuk. Bár az elkészült feladatokat, rajzokat folyamatosan vissza tudják küldeni a gyerekek/szülők a Teams felületén, ebben az online időben szóban is elmondhatják a gyerekek, hogy mivel hogyan boldogultak.
A korábbi órarendet színesítő foglalkozások közül több órát sikerült beépítenünk a távoktatás rendszerébe. A kempót továbbra is gyakorolhatják a gyerekek Sensei videofelvételeinek köszönhetően. Az érzelmi intelligencia fejlesztésében a dráma továbbra is segítségünkre van a meséken és a megélések alkotásán keresztül. A közös éneklést mind az ének, mind az angol órákon örömmel gyakorolják. A mindennapos írás és olvasást kísérő rajzos feladatokon felül a pénteki napokat kézműves ötletekkel színesítjük, illetve a festés órák „folytatásaként” meséhez kötött rajzórák is elindulnak a héten.
A szülőket a távoktatás indulásától kezdve partnerekként szeretnénk kezelni. Már az első héttől folyamatosan van lehetőségük szülői konzultációra jelentkezni, hogy feltegyék kérdéseiket, gyermekük tanulmányairól tájékozódjanak, vagy segítséget kérjenek. Azt pedig kimondottan az erősségünknek gondoljuk, hogy már az első hetet követően online szülői értekezletet tartottunk, hogy a szülők tapasztalatait is megismerjük és észrevételeiket átgondolva finomítsuk a részleteket.
 

Télbúcsúztató családi programok a Jövő Iskolájában

A veresegyházi Jövő Iskolája Általános Iskola alapvetései közé tartozik a pedagógusok – család – fenntartók hármasának szoros együttműködése. Ez nem csupán a honlapon olvasható vagy az ismerkedő beszélgetések során hallható, hanem „gyakorló” Jövő Iskolája szülőként tapasztalom, hogy az iskola mindennapos működésének egyik valódi mozgatórugója. Fiatal közösségként együtt formáljuk, alakítjuk gyermekeink iskolájának életét, legyen szó pedagógiai módszerek átbeszéléséről, szabadidős programok szervezéséről vagy akár társadalmi szerepvállalásokról.
Ismerősök, régi ovis társak gyakran felteszik a kérdést: „Jó az iskola? Szeretitek?” Én mindig azt válaszolom: „Igen. A gyerekek szeretnek iskolába járni, nincsenek leterhelve, élvezik az órákat. Szeretjük a tanító néniket, kedvesek, gyerek-centrikusak. A plusz foglalkozások változatosak, mindenki megtalálja a kedvére valót.” Amit viszont nehéz elmondani pár mondatban, az az iskola közösségének a hangulata. A másodikosoknál már egész osztálylétszámos, közös szülinapi bulik szerveződnek. Tanévenként három-négy alkalommal közös, családi kirándulásra megyünk, ahol időnként még az is előfordul, hogy a szülők jobban érzik magukat, mint a gyerekek. A meghirdetett jótékonysági akciókban a családok aktívan, segítőkészen vesznek részt. Nem utolsósorban pedig: a tanítók mindig elérhetőek, legyen szó pedagógiai, magatartási vagy bármilyen felmerülő, gyakorlati kérdésről. Vagy akár csak egy jó, együtt gondolkozós beszélgetésről.
Februárban két, nagyon eltérő hangulatú eseménynek lehettünk részesei. Az egyiket az iskola, a másikat a szülők szervezték. Az egyik az egymásra hangolódásról, az odafordulásról, a másik a jókedvről és a bulizásról szólt. Az egyikről nyugodtan, harmóniában távoztunk, a másikról feldobva és elfáradtan. De mindkettőn közösen vettünk részt: gyerekek, családtagok és pedagógusok. Az élményeket együtt éltük át és a közösségünk ezek által is erősödött. Ettől érzem igazán különlegesnek ezt az iskolát. Nem csak egy épület, ahol a szükséges tananyagot megtanítják a gyerekeknek, hanem annál sokkal több: egy összetartó közösség, barátságos, támogató és innovatív légkörrel.
A gyerekek – mindkét osztályból – szeptember óta Csíki Mariann vezetésével hetente egyszer jóga órákon vesznek részt. A sok fényképes beszámoló segítségével szülőként is nyomon követhetjük, hogyan fejlődnek egy-egy jógapóz kivitelezésében; a közös, páros gyakorlatok végrehajtásában vagy milyen nyugodt, ellazult arccal relaxálnak. „Házi feladatként” időnként minket is megdolgoztatnak otthon: nagy élvezettel mutatják be és tanítják nekünk a nehezebbnél nehezebb jógagyakorlatokat. Nem lenne könnyű megmondani, hogy a februárra meghirdetett 80 perces szülő-gyerek jóga órát kik várták nagyobb izgalommal: a gyerekek vagy a felnőttek? A sok édesanya mellett akadt egy bátor édesapa és egy nagymama is, aki együtt jógázott gyermekével, unokájával. Érdekes volt megtapasztalni, ahogy Mariann a gyerekek nyelvén tolmácsolta a különböző jógamozdulatok harmóniáját. Nekem legjobban az tetszett, mikor szép tartású királykisasszonyokként, fejünkön elképzelt koronával, karunkat kinyújtva, mélyen meghajoltunk a király előtt, majd felegyenesedve eljátszottuk, elmozogtuk azt is, ahogy a bátor harcos nyílvesszőjét előhúzván megfeszíti íját. Napüdvözlések, légző-gyakorlatok is sorra kerültek, majd a gyerekek kedvencét, a Pókember-pózt kellett megpróbálnunk kivitelezni. Pók-anyákként kézen állva próbáltunk a falra mászni, a gyerekek legnagyobb örömére. A jókedvet csak fokozta, mikor a tornateremben körbejárva, különféle taktilis, rücskös és szúrós felületeken kellett végigsétálnunk. A lecsendesedés, egymásra hangolódás szakaszában összebújva hallgattunk meg egy érzelmekkel teli dalt és mindenki megtapasztalhatta azt is, milyen érzés, ha egy tibeti hangtál rezeg-kong a testén. Egymás felé fordulva, egy-egy percben elmondtuk egymásnak, mi tesz minket boldoggá. Megható volt megtapasztalni a figyelő tekintetüket, érdeklődő hallgatásukat. Úgy figyeltek ránk ebben az egy percben, mintha valami titkos tudás tárházába nyertek volna betekintést. Ami pedig még meghatóbb volt számomra, hogy a jóga órát követő napokban többször éreztem: most valami olyat próbálnak tenni a gyerekeim, amivel engem szeretnének boldoggá tenni. <3 Köszönjük ezt az élményekkel, érzelmekkel teli alkalmat, mindannyian töltekeztünk belőle!
Pár nappal később, tanítás után gyűlt össze az iskola apraja-nagyja testvérekkel és szülőkkel kiegészülve, hogy egy farsangi bulival búcsúztassuk a telet. Az esemény megszervezését, lebonyolítását a szülők vállalták magukra. Helyszínnek a Termál Éttermet választottuk, ahol a helyben sütött pizza mellett az otthonról hozott finomságoktól roskadoztak az asztalok. Lehetőség volt a bowling-pályát kipróbálni, egy édesapa jóvoltából pedig a táncparketten igazi diszkó-hangulat alakult ki profi hangszereléssel és fényekkel. A jelmezes beöltözésnek a szülők közül sem tudott mindenki ellenállni: a gyerekek nagy élvezettek és sikongva menekültek a hatalmas sárkány és az ijesztő tigris elől. :D Mi, szülők pedig élveztük ezt az újabb lehetőséget, ahol kötetlenül, finomságokat csemegézve vagy a bárpultot támasztva kikapcsolódhattunk, jót beszélgethettünk, ismerkedhettünk. És persze az sem volt utolsó szempont, hogy egy jó hangulatú buli után aznap vacsoráról, mosogatásról, rendrakásról sem kellett gondoskodni, és a lefekvés, altatás sem hiszem, hogy sokaknak okozott volna gondot. Reméljük, nem kell jövő februárig várnunk, hogy összehozzunk egy hasonló hangulatú, a legmerészebb elképzelések szerint akár gyerekmentes bulit.
2020.február
N.Vera szülő
 

December a Jövő Iskolájában – szülői szemmel

Az év utolsó hónapjában egymást követték a jobbnál jobb, élményekben és érzelmekben gazdag programok az iskolában.
Szülőként legnagyobb izgalommal a negyedévet záró projekt-kiállítást vártuk. Több kisgyerek már otthon lelkesen mesélt arról, hogy hogyan, mivel készülnek erre az eseményre. Érezhetően nagyon fontos volt számukra, hogy megmutathassák: miket alkottak, miket tanultak az őszi hónapok során. Délután az iskolába érkezve az izgalom szinte kézzel tapinthatóvá vált: a gyerekek többsége sürgött-forgott, szülőket, nagyszülőket fogadtak és kalauzoltak végig a látnivalókon, saját készítésű finomságokkal kínálgatták a „látogatókat”. A lelkes tárlatvezetők segítségével végigcsodálhattunk gyönyörűen kiszínezett őszi faleveleket, Rumini szigetes kalandjának és a Cinege cipőjének aranyos illusztrációit, vicces, pontosabban rémisztő Halloween témájú rajzokat. Láthattunk őszi termésekből egyéni, kreatív alkotásokat, virágfestékből készült hangulatképeket, gyurmafigurás jeleneteket. Az őszi természetet, zöldségeket-gyümölcsöket, ünnepeket felsorakoztató tablók közös projektmunka eredményét tükrözték.
A gyerekekkel végigböngészni a kiállítást természetesen önmagában nagy élmény volt. Emellett pedig igazán jó és megnyugtató érzés volt látni, hogy ebben az iskolában tényleg teret adnak a gyerekek és a tanítók kreativitásának. A „játszva tanulnak és tanulva játszanak” nem csupán egy jól hangzó szlogen, hiszen az alkotások és a gyerekek hozzájuk fűzött kommentárjai önfeledt, ugyanakkor elmélyült tanulási folyamatról tanúskodnak. Az elsősök betűtanulási tablói és a másodikosok őszi témájú gyűjtései is azt mutatják, hogy a pedagógusok a közös munkát ugyanolyan fontosnak tartják, mint az egyéni alkotást és gyakorlást. Ilyen közegből és hangulatból pedig, ahol a gyerekek természetes kíváncsiságát támogatják, ösztönzik az önkifejezést és a csapatmunkát is, nem csoda, hogy délutánonként nem is mindig olyan könnyű hazavinni a gyerekeket… J
A decemberi „ledolgozós” szombatok lehetőséget teremtettek arra, hogy az iskolai hangulatból szülőként ne csak a kiállított munkákon keresztül kapjunk ízelítőt. A két, egymást követő hétvégén két, teljesen eltérő témájú és hangulatú családi programon vehettünk részt. Az első szombat egy vidám, aktív, sok mozgással és nevetéssel teli sportnap keretében telt Veresegyház új kosárlabda-csarnokában. A délelőtt első részében a gyerekek kötetlenül és felszabadultan fedezhették fel a csarnokban található sporteszközöket. A legnagyobb sikert a kötélmászáshoz használt kötelek aratták: szinte minden fiú és lány kipróbálta, milyen lehet Tarzanként csimpaszkodni, hintázni, lógni az indákon. Persze birtokba vették a bordásfalat, a kosárpalánkot, a mászórudakat. A hatalmas tér sokakat csábított egy jó kis futkosásra is. Rögtönzött focicsapat is alakult, és a kötélhúzás sem maradhatott ki a programból. Voltak olyanok is, akik a nyugodtabb sarkot, a társasozást vagy a sakkozást választották. A kötetlen, felfedezős kezdés után egy olyan ritkán hallható, de igazán felemelő adventi dal eléneklésével leptek meg bennünket a gyerekek, amit egyik társuktól tanultak. A pár percig tartó lecsendesülést ismét a nevetés, vidámság váltotta fel, ugyanis sorverseny következett, ahol a szülők is megmutathatták, ki tud a legügyesebben pókjárásban szlalomozni hasán egy labdával, illetve a haladóbbak egy gyerekkel. Végül egy kisebb, Mikulásnak és rénszarvasnak öltözött csapat a havas utcákra is kimerészkedett: közel két kilométert teljesítettünk közösen futva.
Az együtt töltött délelőtt nem csak azért volt hasznos program, mert közösen mozoghattunk és bohóckodhattunk gyerekeinkkel, kicsit félretéve a hétköznapok rutinját, hanem azért is, mert arra is jó lehetőséget nyújtott, hogy mi, elsős gyerekek szülei is jobban megismerhessük egymást. A másodikosok szülei már – jó látni – egy összeszokott csapatot alkotnak. Megélni a közösség és összetartozás erejét, a személyességet, közvetlenséget, az egymásra figyelést mai rohanó világunkban inkább kivételes élménynek számít. Ezért szerencsésnek érzem magunkat, hogy ezeknek a fontos értékeknek a megteremtését és erősítését ez az iskola kiemelten támogatja.
A második, közösen töltött szombat délelőttre advent harmadik hétvégéjén került sor. A karácsonyi készülődés jegyében telt program igazán különleges hangulatban telt. Már az előkészületekben is sokan részt vettünk: osztályonként négy-öt család készült mézeskalács-sütéssel, többen hoztak díszítésre alkalmas fenyőtobozokat, páran karácsonyi képeslapok és mécsestartók készítéséhez szereztek be szemet gyönyörködtető alapanyagokat, kellékeket. A csapat egyik fele finomabbnál-finomabb süteményekkel, a másik fele gyümölcslevekkel készült. Mire mindenki megérkezett és minden a helyére került, karácsonyi zene szólt a termekben és úgy tűnt, mindenki mosolygósabb a megszokottnál. A gyerekek azonnal birtokba vették az alkotásra, díszítésre, ragasztásra, rajzolásra csábító kézműves asztalokat és mi, szülők sem bírtunk sokáig ellenállni… Tanítók, szülők, nagyszülők, gyerekek és testvérek közösen alkottak. Különösen szívmelengető volt látni a kézműveskedő édesapákat, a segítő kezet nyújtó nagymamákat és a néhány percre, órára ismét édesanyjuk ölébe kéredzkedő iskolás, „nagy” gyerekeket. Igazi, békés és meghitt, az ünnepre készülődő hangulat alakult ki, melyből nem csak a gyerekeink, de mi magunk is sokat merítettünk, töltekeztünk. Magunkkal vittük a közös alkotás, az egymásra figyelés és a nyugodt, szeretetteli légkör pótolhatatlan élményét. Gyönyörű képeslapok, mézeskalácsok, toboz-díszek, karácsonyfák és képeslapok születtek, legértékesebb ajándékba mégis az egymásra hangolódva, ünnepi hangulatban töltött közös időt kaptuk egymástól.
A fentiekhez hasonló sok izgalmas, vidám és önfeledt, békés és nyugodt, közös élményt kívánok magunknak az előttünk álló évekre!
2019. december
N. Vera, szülő
 

Robotok az oktatásban

Magyarország a nemzetközi vérkeringésben
Idén novemberben Győrben rendezik a XVI. World Robot Olympiad (WRO) robotépítési- és programozási verseny világdöntőjét. A szervezők 65 országból közel 3500 résztvevőre számítanak. A verseny lényege, hogy a csapatok a robotokat Lego vagy fém elemekből építik meg, majd programozzák fel. A versenyen 4 kategória van:
  • Regular: előre megadott versenypályán kell végigmenniük a meghatározott feladatot teljesítve a robotoknak;
  • Open: valamilyen társadalmi problémára kell felhívniuk a figyelmet, vagy megoldást találni rá a robottal;
  • Football: a robotok egymás ellen mérkőznek, aki több gólt lő az infra labdával, az nyer;
  • ARC (Advanced Robotics Challenge): nem Lego, hanem fém elemekből kell összeállítani a robotot, ami a hozzá írt program segítségével egymásba illesztve rakja ki egy keretben a Tetris-elemeket;
Hazánkban 2014 óta rendezik meg a verseny nemzeti döntőjét. Az akkor 11 csapattal elindított versenyen 2018-ban már 135 csapat nevezett, akik közül 8-an kvalifikálták magukat a 2018-as thaiföldi világdöntőre.
Hogyan segít a robotika az oktatásban?
A robotok építése és programozása rendkívül összetett feladat, aminek az elsajátítását azonban, a ma már, kifejezetten gyermekek számára fejlesztett robotok segítségével könnyen el lehet kezdeni az alapoktól. A robotok programozása fejleszti a matematikai, logikai, műszaki, problémamegoldó gondolkodást. Egy megfelelő robot számtalan feladat megoldására alkalmas lehet, így nemtől, kortól, érdeklődési körtől függetlenül izgalmas és motiváló eszköz lehet a gyermekek számára. Rendkívüli mértékben motiválja a gyerekeket, hogy a munkájuk eredményét azonnal láthatják, kipróbálhatják, könnyen jön a sikerélmény, de ha valami mégsem sikerült, akkor is azonnal korrigálhatják a hibát.
Ahogy érdekes, eleinte egészen egyszerű, de idővel egyre komplexebb - akár saját maguk által kitalált - feladatokat, problémákat oldanak meg robotokkal, azt is megtapasztalhatják, hogy a robotok és a programozás sem - sok más alaptárgyhoz hasonlóan - elsősorban önmagukban fontosak, hanem eszközök egy nagyobb, fontosabb cél elérése érdekében. A programozás olyan, általános érvényű, a legtöbb szakmában hasznos készségek fejlesztésében is segít, mint például logikus gondolkodás, komplex feladatok részekre bontásának képessége, minták felismerése összetett helyzetekben, algoritmikus gondolkodás, absztrakciók megértése és használata.
Robotoktatás a Jövő Iskolájában
Iskolánkban elérhető a Blue-Bot nevű programozható játék robot méhecske, ami könnyedén segít elsajátítani a programozás első izgalmas lépéseit a gyermekeknek. A Blue-Bot számára a hátán található néhány gomb segítségével, vagy bluetooth kapcsolaton keresztül mobil eszközről lehet nagyon egyszerűen utasításokat adni, pl.: menj előre 2x aztán fordulj balra, majd menj előre 3x. A robot egységes 15 cm-es lépéseket tud tenni előre vagy hátra, illetve 90°-ban képes elfordulni bármely irányba. A robot akár 40 lépés tárolására is alkalmas, így egy nagy, négyzetrácsos pályán egészen összetett (pl.: mozgásos, számolós, labirintusos) feladatok elvégzésére beprogramozható. Ötletes működésének köszönhetően szinte minden tanórán használható kombinálva a tárgyi tudás és az algoritmikus gondolkodás elsajátítását. Emellett, a gyerekek motivációját is jelentősen növeli. Színes, kedves kinézetének köszönhetően hamar a gyerekek kedvence lehet a kis méhecske :)
Egy Jövő Iskolája szülő
 

Miért és hogyan választottuk a Jövő Iskoláját?

Elsőszülött kisfiúnk tavaly szeptemberben kezdte el az iskolát. Emlékszem, nagycsoportos korában, az iskolaválasztás időszakában férjemmel másról sem tudtunk beszélni, mint arról, hogy milyen szempontok mentén, mi alapján hozzuk meg eddigi életünk legfontosabbnak tűnő döntését: vagyis hogy hová is írassuk a gyereket iskolába?!? Hosszú hónapokon keresztül jártunk nyílt napokra, tájékoztatókra, bemutató órákra, előadásokra. Óvodás és iskolás korú gyerekek szüleitől próbáltunk minél több információt beszerezni iskolákról, tanító nénikről, tantervekről. Lassan úgy tűnt, kezdjük elveszteni a fonalat az iskolaválasztás útvesztőjében.
Ezért úgy döntöttük, elsőként azokat a szempontokat vesszük sorra, amik kizáró tényezőkként lépnek fel egy-egy intézménnyel kapcsolatban. Számomra anyaként az állandó szellemi, érzelmi, fizikai túlterhelésnek kitett, elcsigázott kisdiákok képe tűnt a legrémisztőbbnek. Én annak idején imádtam iskolába járni, és legfontosabbnak azt tartottam, hogy az iskola fenntartsa és folyamatosan táplálja a gyerekek természetes kíváncsiságát, tanulási kedvét. A médiából, illetve a rokonoktól, barátoktól, ismerősöktől származó információk alapján úgy tűnt nekünk, hogy egy hagyományos általános iskola napjainkban erre sajnos nem képes.
Az alternatív iskolák táborából szemléletében a Waldorf állt hozzám a legközelebb, éppen gyermekközpontúsága, rendszerszemléletű tananyag-átadása miatt. Mégis kiejtettük őket, mert megijedtünk az esetleges menet közben történő átjelentkezés nehézségeitől, illetve nem tartottuk előremutatónak a számítástechnikával, informatikával kapcsolatos elzárkózásukat. Férjem az idegennyelvű iskolák alternatívájában gondolkozott leginkább, mert egy erős nyelvtudást szintén elengedhetetlennek tartunk a mai világban. Annyira azonban mégsem szerettünk volna elköteleződni egyik idegen nyelv irányában sem, hogy amiatt lemondjunk a magyar helyesírás, irodalom és kultúra megfelelő szintű elsajátításának lehetőségéről. Arról nem is beszélve, hogy a távolság miatt képtelenek lettünk volna költözés nélkül megoldani az iskolába való bejárást.
Mire sikeresen kizártunk minden elérhető és elérhetetlen iskolatípust és kezdtük feladni a reményt, hogy találunk egy számunkra igazán megfelelőt, eljutott hozzánk is a hír: új iskola szerveződik Veresegyházon. Kissé reményvesztetten, de az utolsó esélyt megragadva elmentünk egy bemutatkozó találkozóra. Majd elmentünk az összes többire is, és végigdrukkoltuk a tanévet: csak sikerüljön nekik mindent megszervezni, megvalósítani, elintézni! Szinte azonnal letettük a voksunkat a Future School mellett, hiszen azt ígérték, hogy a tananyag a NAT szerint, de a gyerekek igényeihez igazodva, projektmódszert is alkalmazva kerül átadásra; hogy nem lesz házi feladat, viszont az iskolaotthonos rendszer keretein belül lesz sok angol nyelvű délutáni foglalkozás; hogy fontos cél a gyerekek tudatos számítógép-felhasználóvá nevelése. Ezek után csak egy nagy kérdés maradt 2018. szeptember 1-jére: Vajon a kisfiúnk szeretni fogja-e az iskolát, amit választottunk neki? 2019. január 23-án a válaszunk: Határozott és csupa nagybetűs IGEN!!!
N. Vera, szülő